A Büdöshegy

Pfúj! Nagyon büdös van! Megfájdult a fejem. Szédülök - hallatszott a buszból mindenfelől, míg felfelé araszoltunk a hegyen. Míg mi odabent ájuldoztunk, a hegy oldalában apák és fiaik ugrándoztak a fák kacskaringós gyökerei között a hinták, kötélmászókák felé. Nekik meg sem kottyant a penetráns szag.

Bocsánat - mondta sofőrünk -, későn húztam fel az ablakot. Idegenvezetőnk tán mosolygott magában rajtunk, bár arcának egyetlen izma sem rándult.

Ez volt a Büdöshegy. A Csomád hegység legkáprázatosabb látnivalói után, Kézdivásárhely felé tartva jutottunk át rajta. Nevét nem véletlenül kapta.  Pedig a táj csodaszép volt, és a hegy tetetjén ott ékeskedett a képen látható Grand Hotel, amelynek teraszán a 30 fok feletti hőségben családok élvezték az indián nyár ajándékát. Nem is értettük, hogyan képesek elviselni ezt az átható bűzt.

Az sem vigasztalt bennünket, hogy a közelben található a bűz forrása, a híres-neves kénbarlang, ahová tízezrek járnak gyógyulni Európa számos országából.

Körülbelül félórás gyaloglás után, gyönyörű erdei ösvényen lehet eljutni a barlanghoz, ahol több napos kúrával mozgásszervi, keringési és vérnyomással összefüggő betegségeket gyógyítanak. A barlang azonban életveszélyes is lehet. Történt már tragédia azért, mert valaki nem tartotta be a szabályokat. Ezek közül a legfontosabbak: ne hajoljunk a gázt jelző csík alá, illetve ne mozogjunk, hogy ne kavarjuk fel a gázt.

Jókai Mór így ír a torjai büdösbarlangról a Bálványosvár című regényében: "S a bejárat előtt reszketni látszik a lég, mint a délibáb; a kövek tánczolni látszanak, az örökké nyitott kapu reszket, és a föld maga libeg-lobog. Itt van a pokol tornácza. Mi lelheti fel azt a haláladó léget, onnan a szikla mélyéből, a mitől még a felette elrepülő madár is leesik? Kinek a szavára nyílt meg ez az üreg, amibe ember ha belépett, többé vissza nem tér?"