A híres Mária szobor
A kegyszobor nem olyan régi, ahogy azt sok krónikaíró tartotta. Hogy honnan és hogyan került a kolostor templomába, azt senki sem tudja. Egyszer csak ott taiálkozunk vele. Ez az idő csaknem összeesik IV. Jenő pápa 1444. évi adományozásával, mert valamelyik ismeretlen magyar mester a XIV. század végén vagy a XV. század elején készítette. A mohácsi vész előtt már nagyon ismeretes és híres volt, s a magukra maradt moldovai magyar katholikusok is egészen 1744-ig nagy tömegben látogatták meg Csíksomlyón, annál is inkább, mert közöttük az a hír volt elterjedve, hogy amikor 1520-ban a bákói kolostort a törökök lerombolták, az elmenekült ferencrendűek hozták volna ide.
A csíksomlyói kolostortemplom főbejáratátátlépve szemközt, a főoltáron, egy hatalmas női alak tűnik fel, ki kisgyermeket tart balján, és a pápáéhoz hasonló hármaskoronát visel a fején. A szobor feje kissé balra hajlik. Jobb kezében királynői jogar, a bal karján lévő isteni Kisded bal kezében a szeretet rózsája, s jobb keze áldásra van emelve. A Kisded fején is aranyozott fakorona. A Szűz fejét csillagkoszorú köríti, és az egész szobrot két oldalán dicssugarak ékesítik. A Szűz ruhája leomló fehér köntös, mely derékon át van kötve. A hársfából faragott és két méter huszonhat cm magas szobor alakjáról arany, bíbor és violaszínekkel ékeskedő palást csüngött le, amelyre lehullottak összefonatlan hajfürtjei. A régi képeken így van ábrázolva. A szobor lábai alatt a megváltott világ jelképe, a földgömb és a Szűz szendeségének jeléül a hojd alakja látható fehér és kék csíkokkal. A holdalak közepéből egy emberalak vehető ki. Ez egy V. században élt, Mária istenanyaságát tagadó eretnek papnak képe, kit az Egyház 431-ben kiközösített.
A szobron sok viszontagságnak nyomai láthatók. Minél nagyobb volt a székely nép fájdalma, nyomora, megpróbáltatása, szenvedése, vagy elnyomatása, az üldöztetések között annál jobban ragaszkodott az ő segítő Szűz Anyjához, annál jobban megnyilvánult szeretetének sokféle jele, s a szobor testén ezek némi karcolásokat idéztek elő. A gyöngyök, ezüst, arany koronák, királyi pálcák, képek, rózsafüzérek érintése azonban mégsem idézhettek elő oly sérüléseket, amelyeket eltüntetni, befesteni nem lehetett.
Lássuk, mit szól ehhez a hagyomány, mit jegyeztek fel erről a krónikaírók? A XVII. és XVIII. századokban a törökök és a tatárok igen sokszor törtek be „Csíkországba", és a kolostort is háromszor dúlták fel a törökök vagy tatárok. Ezen kívül a Székelyföldnek ezen része a magyar portyázó katonáknak is állandó tanyája volt, s bizony az sem volt ritka eset, hogy magyar vagy német katonák fosztották ki a kolostort, akik nemcsak eleséget, hanem kincseket is kerestek, kik törtek-zúztak, kímélettel semmivel sem bántak. Csíknak legsiralmasabb állapota 1661-ben volt. A török szultán az erdélyi zavarok lecsillapítása végett Ali basát küldi be tatár hordák élén, akik egész Csíkot végigpusztítják. E tatárdúlást a kolostor sem kerülhette ki. A kolostor harmadszor égett el, és a szobor csodálatosan megmenekült. A fosztogató tatárok a templomba érve először megijedtek az élőalakot mutató Mária szobor fenséges alakjától, és egy tatár korbácsával a szobor csodaszép arcához csapott, de szentségtörő karja azonnal megmerevedett. Látva ezt egy másik tatár, még dühösebb haraggal rohant az oltárra, és baltájával a kis Jézus homlokához vágott, de merészségéért ez is hasonlóképpen bűnhődött. A harmadik, társainak szerencsétlenségét meg akarván bosszulni, nem mert az oltárra rohanni, hanem távolról a zászló rúdját szegezte a szobor nyakának, hogy így a földre terítse, de látva ezt a vezér, haragra lobbant a tatárok kegyetlenségén, és a bűnösöket ö is példásan megbüntette. Világos ebből, hogy miért vannak azok az eltüntethetetlen karcolatok a szobrokon.
(A leírás P. Boros Fortunát dr., ferenrendi pap 1924-ben kiadott könyvéből származik, amelynek címe: A Csiksomlyói Kegyszobor Története.)