A Somlyó hegy - a vár és a kápolnák

Csíksomlyó fölé két hegy magasodik: Kis- és Nagysomlyó.

A Nagysomlyó titokzatosan áll a háttérben a maga történelmével és legendáival. Orbán Balázs "A Székelyföld leírása" című művében a következő jellemzést nyújtja a Nagysomlyóról: „A Nagysomlyó kettős csúccsal bír, melyeket lapos hegyhát köt össze. A csekélyebb magasságú déli csúcs tetőlapját régi kolostor foglalta el, melynek most is jelentékeny maradványai vannak. Ezekből e kolostor eredeti alakját felismerhetni. E kolostort tojásdad alakban, 150 lépés kerületű védfal övezte. Kivülről sánc vette körül. Belülről cellák voltak építve, melyeknek közfalai most is tisztán kivehetők. Középen kis kápolna állott, melynek félkör apsissu szentélye, román stílusú épületre enged következtetni. Ezen falmaradványok nyomán azt kell hinnünk, hogy itt védfalakkal körülölelt kolostor állott egykoron. Bejárata az északi oldalon, a hegynyakról volt, mert ott faragványos kövek, ajtó- és ablakpárkány töredékek hevernek szanaszét. A templom alatt és körülötte kong a talaj, ami arra mutat, hogy ott kripta, vagy talán víztároló volt. E kolostor és templom falainak láttán felmerül a kérdés: vajon, nem itt állott-e a szent István által épített első kolostor és kápolna? Ezen harcias korban a kolostorokat többnyire hegytetőkre építették és erődítménnyel vették körül. Ennek a kolostornak is, a meredek hegycsúcson könnyen védhető fekvése volt. Celláinak kicsinysége ( alig két lépés széles, 3-4 lépés hosszú), a kereszténység első századaiban divatozott egyszerűség bélyegét viseli magán. Az akkori szerzetesek minden fényüzést és kényelmet nélkülöztek, magokat sanyargatva, kizárólag a vallás szolgálatának éltek.” A Nagysomlyó csúcsán épült fel valamikor régen a Sóvár. Miért nevezték Sóvárnak? Találgatás tárgya. Egyik vélekedés szerint, mert a Moldvából hozott sót a várba szállították fel és helyezték biztonságba. A várat kettős védelmi várfal övezte. A külső várfalat sánccal vették körül, különösen ott, ahol lankásabb volt a terület. Ezen a helyen volt a vár főbejárata is, amelyet terjedelmes bástyák és védtornyok védelmeztek. A hegy oldalán a várból alágurult faragott kövek láthatók.

A csíksomlyói kegyhely közelében magasodik fel a Kissomlyó-hegy. Szent hegynek tartja a néphagyomány, mivel évszázadok óta imádkozva járja körös-körül a zarándokok serege. Oldalában keresztek vannak felállítva, keresztúti állomások és a hegytetőn három kápolna. Története gazdag legendás múltjában, leírásokban, helyrajzi szerepében. Az első szájhagyomány, hogy már a pogány székelyek korában kultikus hely, áldozatbemutató hely volt. Szent István király egyházalapító rendelete értelmében 1002-ben kápolnát építettek erre a magaslatra. A pogány székelyek keresztény hitre való megtérése után az egyház szívesen épített keresztény szentélyt a pogány kultikus helyre, hogy a nép vallási áhítatának tegyen eleget. A hegy csúcsán a Salvator kápolna áll. Mellette a Szenvedő kápolna. A Salvator kápolna szentélye románkori építmény, lőrésszerű ablakokkal. Mindkettő az Árpád-korból való. Írásos feljegyzés csak a XVII. századból van, amikor 1661-ben a tatárok lerombolták és 1678-ban a ferencesek újjá építették.

A Kis-Somlyó hegyén található kápolnák közül a legrégibb és épjtészeti szempontból a legértékesebb a hegy tetején álló Salvator-kápolna. A néphagyomány szerint Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének emlékére épült. Az egyhajós, boltozott, négyszögletes szentélyű középkori kápolnát 1678-ban bővítették. A nyugati homlokzat előtt kőből faragott, díszesen kidolgozott kőkereszt áll, amelynek négy oldalán az alábbi szöveg olvasható: nyugati oldalon – “Az első pünkösdi búcsú menet emlékére, melyet 1567. évben István gyergyóalfalvi pap Csíksomlyóra vezetett, ” a keleti oldalon – “Isten tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben, ” az északi oldalon – “Állították 1876. évben,” végül pedig a déli oldalon - “Gyergyóalfalvi hivek.”

 A Salvator-kápolnától alig néhány lépésnyire keletre van a Szenvedő Jézus-kápolnája, ami valójában csak egy kis fülke, amelyben az oszlophoz kötözött, térdre kényszerült Jézus-szobrot őrzik. A szép kivitelű szobor készítését az 1850 körüli évekre teszik a ferencesek. A szobor hátterébe egy ugyancsak a szenvedő Jézust ábrázoló vászonképet helyeztek el. Újabban egy harmadik, Jézust ábrázoló alkotás is bekerült a kis kápolnába: egy régi koporsóban fából faragott Krisztus-szobor is látható itt. Azt még meg kell említenünk, hogy pünkösd szombatjának és vasárnapjának hajnalán itt, ennél a kápolnánál gyülekeznek a napimádó moldvai csángók csoportjai, várva a napfelkeltét. A Kárpát-medencében és talán Európában is egyedülálló jelenségről van szó, ami azt valószínűsíti, hogy a hegy még a kereszténység előtt kultikus hely lehetett.

Az 1661-es török-tatár dúlás idején egy Márk Jakab nevű testvér a Kissomlyó-hegy deli oldalába rejtőzött, és onnan nézte végig a templom és a klastrom felégetését. A tatárok, ekkor négy ferencest gyilkoltak meg, négy másikat pedig magukkal vittek. Márk Jakab testvér nehéz, szorongatott helyzetében Szent Antalhoz fohászkodott, megfogadta, hogyha a veszélyből megmenekül, azon a helyen, ahol tartózkodik kápolnát fog építeni. Márk Jakab megszabadult a biztos haláltól és a fogságtól is. Fogadalmát megtartotta, 1673-ban saját kezével építette fel a Szent Antal kápolnát, a mai kápolna ősét. Egy égetett téglába véste a nevét: “Johannes Mark Ao. 1673.” 1720-tól a csíksomlyói gimnázium tanulói Szent Antal ünnepén kereszt alatt vonultak ki a kápolnához. Márk Jakab ferences testvér kövekből összerakott kápolnája helyén építették fel a mai kápolnát, amelyről P. Boros Fortunát ferencrendi pap az alábbiakat jegyezte le: “A kápolna mostani terjedelmét 1750 és 1773-ban nyerte el. Az építkezés költségeit gr. Haller Karolina fedezte, aki sokat bánkódott egyetlen leánya elhalálozása és fia megbetegedése miatt. 600 forintot ajánlott fel az összegből P. Tóth Sebestyén atya a kápolnát kibővítette, azaz hozzáépítette a mostani kápolna hajóját.”