"...a sör nem ital, a medve nem játék!"

Falu  a víz alatt

Ha az erdélyi falurombolásokról beszélünk, mindenkinek Bözödújfalu neve jut eszébe, vagy legalább a tó szélén álló, a vízből kiemelkedő templomtorony látványa. Nos, ez a torony is leomlott 2014 tavaszán. Mára ennyi maradt belőle.

A ma már víz alatt fekvő falu Maros megyében található, körülbelül 5 km-re Erdőszentgyörgytől, a Küsmöd  patak völgyében. A XVII. századtól kezdődően vallási felekezetek együttélése kapcsán vált érdekessé a település, hiszen a római katolikusok, szombatosok (később zsidók), unitáriusok, evangélikusok, reformátusok, ortodoxok laktak együtt. A II. világháború alatt a zsidó vallású székely lakosságot koncentrációs táborokba hurcolták. A ’80-as évekre a falu már 180 házzal rendelkezett, és lakói vallásuktól függetlenül békében éltek egymás mellett.

A víztározó építését 1988-ban kezdték meg, a gátépítés azonban már 1975-ben megindult. 1977-ben leállt, de 1984-től újra beindították. A gát 625 m hosszú és 28 m magas. Kezdetben a falu lakosai munkálkodtak a gát építésénél egy kis jövedelemszerzés reményében. Ám a napok teltével egyre jobban kezdtek ráeszmélni a víztározó építésének valódi okára, de addigra a tiltakozásokhoz már késő volt. A munkáltatók más városokból hoztak munkaerőt, így az építkezés nem állt le. 1985-ben pedig elkezdődött a falu kitelepítése. A falusiak napokon keresztül szekerekkel hordták el a menthető dolgaikat, állataikat. Fájó szívvel távoztak, egymásnak csak egy fejbólintással jeleztek, mikor elhagyták otthonaikat. Egyesek rokonokhoz költöztek, mások az erre a célra, gyors idő alatt felépült tömbházlakásokba. 1992-ben a falunak még 126 lakosa volt: 99 magyar, 23 cigány és 4 román, de a tervek szerint minden lakót ki kellett volna telepíteni.  1994-re a falu két templomával együtt teljesen víz alá került.

A falu I. világháborús emlékművét 1996-ban kiemelték a vízből és a Tanorokba helyezték át. Minden év augusztusának első szombatján az egykori és még ma is élő lakók falutalálkozót tartanak. A falu emlékét márványtábla őrzi, amelyen a lakosok nevei és a faluban gyakorolt vallások szimbólumai láthatók. A Sükösd Árpád által 1995-ben emelt emlékművön a következő szöveg áll:

“A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”

(Forrás: Erdélyi Utakon Egyesület honlapja)

 

 

Ám akadnak, akik másként gondolják. Vannak, akik szerint a falu pusztulásának ilyetén leírása legenda. Egy riportban olvastam egy székelykeresztúri férfi véleményét. Szó szerint adom közre, legalábbis, ahogy 2003-ban a Hetek újságírója riportjában közzétette. (Hitelességéért nem áll módomban garanciát vállalni):

"Volt itt egy pap, aki nem akart parókia nélkül maradni, az cifrázta ki Bözöd történetét. A nyolcvanas évek közepétől öt évig folyamatosan kérlelték a falubelieket, hogy költözzenek el, mert a tavaszi árvizek miatt a völgy végében egy zárógátat kell építeni. A hetvenes években többször volt itt olyan árvíz, amely egészen Dicsőszentmártonig mindenki otthonát fenyegette. Több mint félmillió ember volt veszélyben. Nézzék – mutat körbe –, kopasz itt minden hegy, tavasszal, hóolvadáskor szinte egyszerre folyik bele ez a rengeteg hólé a patakokba. Akkoriban megállás nélkül söpört végig az egész Küküllő mentén az ár. A völgy feltöltését vízzel 1989 októberében fejezték be, és akkor költöztették ki a hatóságok azt a még itt maradt három-négy családot, akik ragaszkodtak házaikhoz. Az idevalósiak nagy része tudta mi az igazság, és éveken át folyamatosan mentek el a faluból, mivel nem volt értelme az akkori hatalommal ujjat húzni. Aki korábban ment, nyilván jobban járt, hiszen a pénz akkoriban ért még valamit: azért az összegért, amit kárpótlásként kaptak, máshol házat lehetett venni. Dióhéjban ez a történet, a többi – higgyék el – csak legenda."

(Az interneten még láthatók olyan felvételek, amelyeken mindkét templom tornya látszik, a katolikusé is, az unitáriusé is. Ám a legtöbben csupán a katolikus templom sorsát kísérték figyelemmel. Mi sajnos nem jutottunk el ide, az idegenvezetőnk szerint annyira rossz már arrafelé az út, hogy nemigen érdemes busszal kockáztatni.)

 

© 2015 Minden jog fenntartva.

Készíts ingyenes honlapotWebnode