Egy bűbájos szálloda

Amint elhagytuk a házsongárdi temetőt, utunk a szálláshelyünkre vezetett. Mielőtt felszálltunk volna a buszra, a búcsúzó nap olyan felhőjátékkal kápráztatott el, amelynek nem tudtam ellenállni.

Első éjszakánkat egy bűbájos 4*-os szállodában töltöttük, amely a város forgatagától távolabb, egy kis mellékutcában bújt meg. Modernsége ellenére is tetszetős, hangulatos épület, mosolygós, segítőkész személyzettel. Többen fájlaltuk azonban, hogy bár gyakorta megfordulnak itt magyar turistacsoportok, a személyzet egyetlenegy tagja sem beszélt magyarul, sőt, egyetlenegy szót sem tudott gyönyörű nyelvünkön.

A hotel belülről barátságos, a szobák sötétbarna mennyezetdíszítésükkel és nehéz bútoraikkal, bordó szőnyegükkel, ágytakaróikkal egykori kúriák hangulatát idézik fel. A sarokszobában, ahol egy éjszakát eltölthettünk, kör alakú kis társalgó hívogatott. A fürdőszobában hófehér köntöst és papucsot is találtunk, másutt legfeljebb 5*-os szállodában találhatni meg ezeket a kellékeket, ha nem feledkeznek el róla.

A nagy hőségre tekintettel működött a légkondicionáló is. Hogy ez miért érdekes számunkra? Nos, amikor a programot elolvastuk, kiderült, hogy az ötnapos út során kétszer említettek ebédelési lehetőséget. (Mondanom sem kell, hogy a valóságban ebből egy alkalom lett.) Ezért hát gondosan csomagoltunk az útra - fasírtot. Arra azonban nem gondoltunk, hogy Székelyföldön is kánikula fogad. Így abban reménykedtünk, hogy a szállodában majd lesz hűtőszekrény vagy legalább egy minibár. Ez utóbbi volt is, csakhogy nem működött. A konnektor ki volt szakadva.

Édesanyám kitalálta, hogy az elemózsiát tegyük fel a szekrény tetejére, közvetlenül a légkondi alá. Úgy is lett. Másnap reggel azonban arra ébredtem, hogy a légkondi nem működik. Az idős hölgy éjszaka ugyanis lekapcsolta, mert nagyon zavarta a zúgás. Ennyit a hűtésről. Nem is lett volna semmi baj, de a buszban sem mertük megenni, mert a fasírtnak köztudottan "nehéz" illatat van. Úgyhogy végül az egész ment a szemétbe.

Azt ajánlom mindenkinek, aki ilyen körutazásra indul, hogy csak annyi elemózsiát vigyen magával, amennyi az első napon reggelire és ebédre elfogy. A továbbiakban többnyire mindig van néhány perces pihenő olyan helyen, ahol hozzá lehet jutni egy szendvicshez. Vagy reggelinél lehet csomagolni magunknak az útra. Nem veszik zokon, sőt!  Nagyon készségesen segítenek. Amúgy is olyan bőséges a kínálat, hogy még egy megtermett, nagyétkű férfi is alig birkózik meg vele.