Még néhány évvel ezelőtt is sorozatban kaptuk a híreket arról, hogy vandálok magyar sírokat rongáltak meg itt. Idegenvezetőnk megnyugtatott, ezek a szégyenletes esetek megszűntek, mióta románok és magyarok megegyeztek, régi, lejárt sírokra mindkét nemzetiség temethet. De csak akkor! Mert a temető megtelt.
A házsongárdi temetőt a pestisjárvány kezdetén, 1585. május 11-én alapította a kolozsvári közgyűlés. Ide van eltemetve Erdély nagyjai közül, hogy csak az ismertebbeket említsük, Apáczai Csere János (pedagógus, író), gróf Bánffy Miklós (író, politikus), Brassai Sámuel (polihisztor), Dsida Jenő (író), Jósika Miklós (író), Kós Károly (építész), Kriza János (költő), Reményik Sándor (költő), Szenczi Molnár Albert (bibliafordító, zsoltáríró), Szilágyi Domokos (költő) és Xantus János (természettudós, író).
Már jócskán benne jártunk a délutánban, amikor megérkeztünk a temető kapujához. Sokan alaposan el is fáradtak, és inkább egy padon vártak meg minket, akiket még nem riasztott el, hogy elég meredek dombra kell felkapaszkodnunk ahhoz, hogy lássunk is valamit a holtak e híres-neves, ámde annál csöndesebb városából. Amint beléptünk, édesanyám észrevett valami furcsát. Mutatom:
Igen, jól látják! Ez bizony Sztálin elvtárs egy virágtartó oldalán. Hogy hogy került ez ide, senki sem tudta megmondani.
Dsida Jenő sírboltja
No comment
Nehéz lenne eldönteni, hogy a vandálok vagy az idő ténykedésének eredménye. De elég sok hasonlót látni.
Sokáig lehetne barangolni az elmúlás palotái között
Kós Károly és családjának síremléke