Korond és a pálinka

Arról szól a fáma, hogy Korond a székely népi fazekasság központja. Réges-régi történet ez, mert ma már csupán itt-ott olvasható egy név, telefonszám, ahol megrendelhető bármilyen kerámia, ám akad még egy-két udvar a székelykapuk mögött, ahol be is vásárolhatunk ezekből a valóban lenyűgözően szép termékekből.  Ámbár meglehet, csak előttünk maradtak rejtve a népi iparművészek műhelyei.

A faluhoz közeledvén már messziről látszik a híres kirakodóvásár, az út két oldalát fehér, piros, barna, drapp és kék színek kavalkádja tarkítja. Itt minden kapható: kerámiák, virágok, faragott konyhai kellékek, szebbnél szebb hímzett blúzok, ruhák, kosarak - és kertitörpék százszámra. (Furcsa ez, bárhol is jártunk, mindenütt láttunk árusokat, akik még az út mentét is telepakolták ezekkel a meglehetősen giccses figurákkal. Állítólag a külföldiek viszik, mint a cukrot.)

Útitársaink közül többen alaposan bevásároltak, mi azonban idegenvezetőnket követtük, aki a legjobb pálinkát és áfonyalikőrt ígérte nekünk, ami helyben kapható. Itt tudtam meg, hogy a székelyeknél a likőr is 45 foknál kezdődik, a pálinka meg akkor jó, ha legalább 70 fokos. Az viszont már utólag derült ki számomra, hogy székely testvéreinkkel "hadban állunk pálinkafronton", mivel a magyar pálinkát hungrikummá nyilvánították, ezért minden más csupán párlat lehet. No, de a székely atyafiak nem hagyják magukat, és az igazat megvallva, nekik drukkolok.

Sokan vittük a pálinkát, no meg az áfonyalikőrt is. Kóstoló is jutott bőven, és igazi vendéglátókhoz illően sütemény is akadt, nehogy kimarja gyomrunkat az erős nedű.

A kóstolgatós vásárlás vége az lett, hogy vajmi keveset láttunk a faluból, még kevesebbet tudtunk meg róla. Ezért Orbán Balázshoz folyamodtam segítségért, amit a következő oldalon osztok meg önökkel.