Falu a Firtos aljában
Korond a Firtos aljában, a Korond-vize és Észak pataka egybefolyásánál fekszik. Udvarhelyszéknek nagyságban e második faluját katholikusok és unitariusok lakják. A délirányból lefolyó Korond vize völgyében ott, hol a Kalonda patak belé szakad, van a Likas kő. Egy kőkoporsó alakú, egészen átlyukasztott nagy szikladarab, melyet a rege szerént Tartod tündérei ejtettek oda le... A falutól északkeletre lévő Nagyvölgyen Észak pataka törtet le. Ezen völgy a legszebb és legregényesebb helyek egyike; a hegyek oldalaiból szeszélyes alakú sziklaszálok lövelnek ki, mint a Móricz köve, a Sólyomkő, hol most is sólymok költenek; a völgytorkolatnak baloldalán pedig Nagyvölgyvára vagy Fügevár félelmes sziklacsúcsa emelkedik fel. E hegy is igen érdekes. A magasabb déli csúcson látszó régi építkezések nyomai s a hegyormot keletről körülfutó, mély sánczolat mutatja, hogy itt ugyancsak volt régen egy vár, mely a hagyomány szerént Firtosnak alárendelt, ezt Tartoddal egybekötő vára volt. Fügevár csúcsát, az alantabb fekvő északi csúcstól függőlegesen lemetszett sziklafal választja el; e szikla aljában félelmes üregek, roppant sziklarepedések tátongnak, ravasz rókák és borzok búvhelyei, mély kráterszerű üregek, s körülte kupidomu szirtszálok, melyeknek tetejéről idomtalan nagy fák nőttek ki, borzasztóan szép, s megdöbbentően festői zűr; rémületes sziklaomladvány, mely között remegve s mégis elragadtatva, visszariasztva s mégis vonzódva lépdel a vándor.
Korondon minden ember fazekas is; itt készülnek azon mázatlan s hallatlan olcsó cserépedények, melyek szinte az egész Székelyföld konyhakellékeit fedezik; nyikorgó szekereiken százezreit hordják szét a korondiak ezen gyártmányuknak. Faluról falura, vásárról vásárra menve élénk cserevásárt folytatnak, s gabonát visznek haza. Korond emelkedésére nagyban foly be országos négy sokadalma, melyek jan. 25-ére, máj. 13-ára, jul. 4-ére és aug. 25-ére esnek. A májusban tartott vásárok jövedelme Korond községét illeti.
Korondnak azonban legfőbb nevezetessége fürdőjében van, mely a falun alól negyed órányira a Korondvize bal partján fekszik. Ez egyike legjelesebb és legszebb fekvésű fürdőinknek. Magas fák árnyába vannak elrejtve azon otthonias küllemü tornáczos házak, melyekbe közel 500 vendég szállásolható el. Lenn a patakparton egy barátságos kinézésü, házaktól körül vett, terebélyes fáktól árnyalt tér van, a fürdő vendégek kedvencz gyül- és séta helye. Ennek nyugati oldalán a Lopágy nevü hegyaljában fakad fel a korondi borviz, mely szerény faküpübe (kutfoglalvány) buzog fel. Ez eléggé nem méltányolt gyógyforrás a maga nemében, mely gyengelméjűeknek, szárazbetegségre hajlandóknak, sőt még azoknak is, kik már vért pöknek megrögzött tüdőbajokban, kezdődő lép- és májdugulásoknak csudahatású, s nem egy halálra ítélt nyert itt életet és felüdülést. Vizét reggel éhgyomorra szokták (a gyengébbek kecske tejjel) inni.
Korond egészen magyar fürdő, s míg Előpatakon és Borszéken nagyrészt külföldiek szoktak egybejőni, addig itt a magyarság seregel össze. Nem azért, mint ha rosszmájú és szűkkeblű ember sok lenne köztünk, hanem inkább azért, mert itt fesztelen magyar élet s kedves hazafias vendégkoszorú szokott lenni. A fürdő fekvése megragadóan szép, felette nyírfával benőtt oldal emelkedik, ennek tetején mint a bércznek óriási zöld bokrétája, egy szép kerek erdő pompálkodik, két felől pedig a várromtól koronázott Firtos és a szép alakzatú Fiastető, melynek tetőcsúcsán mint büszke sasfészek trónol Atyha, hazánknak legszebb s legmagasabban fekvő faluja. Szemben gyönyörű alakzatú, már itt-ott fenyvessel nőtt hegysor, oldalán a felbuzgó sósforrások lerakodásának csillagványos leplével, tetején a Hollókő festői sziklatornyaival, és ezen nagyszerű hegykeret közt a legkiesebb völgy, melyen a zajos Korondvize kanyarog át, míg lenn, a völgy torkolatjánál Parajd sóhegyei mint márványbérczek csillognak a nap ragyogó sugárözönében. És ott van a fürdőtől alig tíz percznyire Árcsó, a szerzeteseknek most elhagyott, de azért kedves sétányokat, árnyas lugasokat ajánló tanyája, és ott van azzal szemben a legmeglepőbb természeti jelenség, a Rakodó hegy.
Az országúttól alig 50 lépésnyire egy leforditott teknő alakú, körülbelöl 70-80 láb magasságú dombocska emelkedik, mely szeszélyes alakjával, s ragyogó színpompájával magára vonja a figyelmet és méltán, mert az a legcsudásabb alakulás, legbámulatosabb teremtménye egy forráskának. Igen, egy sósforrásnak, mely e domb tetején fakad fel, melyet az százezred évek türelmével ragyogó gyémántalapul rakott le. Úgy kell lenni, hogy e forrás nemcsak sós, hanem ércztartalmú is, mert lerakódott rétegei a legváltozékonyabb színvegyületben cserélkőznek; van ott szép átlátszó világosszöld, előjön a szép cárminveres, a kiálló bíbor szín (mit vas és gálicz idézhetnek elő) van ott ragyogó fekete, hófejér, sárga és viola színű réteg. Néha e színek összekeverve a legszebben eredzett márványt utánozzák; másutt elmosódva a legszebb selyemkelme képleteit mutatják fel, s köztük a legszebb lapu- és virágkövületek fordulnak elő. Ezen gyönyörű színvegyületű, ezen kristályként ragyogó rétegek szép redőzetü függönyként boritják a domboldalt, néhol mint díszfödélnek (baldochinnak) rojtos fedélborítványa; másutt mint kínai porczelántorony szeszélyes fedélzete csoportosulnak. Az ember nem tud a részletek szépségével s az egésznek csudás nagyszerűségével eltelni; mindenki töri, rombolja, emlékül visz magával, s a feltörő kristályforrás láthatatlan s zavartalan működésével helyrepótolja, kifoltozza e rombolásokat. Ily rakodó forrás több van hazánkban, de ily csudáson alakító egy sincs, és az bizonnyal egyike legmeglepőbb természeti ritkaságainknak.
(Orbán Balázs: A székelyföld leírása XXIV. fejezet - Korond és környéke. A könnyebb érthetőség kedvéért olykor "újmagyarítottam". Amúgy a korondiak csodálatos termékei, művészi remekei Erdélyszerte kaphatóak.)