Ha valaki járt már a görög szigeteken, Cipruson, Egyiptomban vagy Jordániában, nem került túl nagy erőfeszítésébe, hogy rájöjjön: ezek az országok történelmi legendáikra építik turizmusukat. Sajnálatos módon ezt a lehetőséget Magyarország még nem igazán aknázza ki, pedig szintúgy bővelkedik legendákban. Vagy mégsem? Esetleg nem ismerjük őket? Talán tanulmányozni kellene a néprajzkutatók munkáit. Hányan ismerik, mondjuk, a tiszakeszi elsüllyedt templom történetét? Ám, ha mégsem akadunk ilyenek nyomára, talán meg kellene kérdeznünk nagyanyáinkat. Fel kellene túrni a levéltárakat, netán az egyházfiak könyvtárát - no és az emlékezetét! Az ide látogató angol, amerikai, francia, japán turista is egy legenda nyomába ered legszívesebben...
Úgy tűnik, Székelyföld ezt a lehetőséget is előttünk ismerte fel és használja ki. Ma már több helyütt találkozhatni legendatérképekkel, amelyekről kiderül, szinte nincs egyetlen város, egyetlen aprócska falu, egyetlen hegy, egyetlen völgy, egyetlen vár, egyetlen barlang sem, amelyhez ne fűződne valamilyen monda, mese. Való igaz, ott még nem ezekre a legendákra alapozzák a turizmust, de bármilyen szervezett utazáson vegyünk is részt, nem múlhat el napunk anélkül, hogy legalább egyet ne hallanánk ezek közül a vezetőnktől. A tordai hasadékot például azért szeretnénk látni, mert dereng valami róla kisdiákkori tanulmányainkból, Segesvárt azért, mert a közelében zajlott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó (vesztes) csatája, Bözödújfalut azért, mert több más településhez hasonlóan a Ceasescu-rendszer vízzel árasztotta el.
De a Békás-szoroshoz, a Hargitára, a Gyilkos tóhoz, a Szent Anna tóhoz, a Mohos tőzeglápra, a Büdös-hegyre, a tordai vagy a parajdi sóbányába, a jégbarlangokba, a vízesésekhez azért megyünk, mert egyedülálló természeti kincsek. És ha fűződik hozzájuk bármilyen legenda? Az csak a hab a tortán!
Az alábbi oldalakon néhány ismert és kevéssé ismert legendák osztok meg az érdeklődőkkel. Remélem, éppoly örömet szerez elolvasásuk, mint nekem felkutatásuk is.