A fűzkút titka

A kút valahol a Cselében van, a falu régi helyén. Csodálatos forrás az még ma is: sohasem fogy ki, vize a legmelegebb nyáron is nagyon hideg, körülötte mindig zöldell a fű és néhány bokor. Ez a forrás valamikor tiszta vizű kút volt, s mellette állt egy hatalmas fűzfa, ami szinte befedte. Ezért nevezték fűzkútnak.
    Sokszáz évvel ezelõtt a falu még kicsi volt, s szinte mindenki onnan vitte a vizet. A tatárok közeledtének hírére megmozdultak az emberek, mindenki menekítette kicsi vagyonkáját. A falu vénei azon tanakodtak, hova rejtsék el a harangokat és a sok egyházi drágaságot. Végül úgy döntöttek, hogy a Fűzkútba rejtik el kincseiket. Egyesek még a pénzüket is vasládába zárva a vízbe dobták. Valahányan azt remélték, hogy a tatárok elmenetele után majd újra előszedik. De nem így történt. A tatárok felégették a falut. Sokan meghaltak. A fosztogatók azonban hiába keresték a harangokat, kincseket, szentségeket, vallatták hát az embereket. Egy asszony félelmében elárulta a titkot, és a tatárok a kút felé iramodtak. Horgas fákkal, karókkal kavarták vizét, nagy köveket dobtak belé, hogy megcsendüljön a harang. Meg is csendült. Beleugrottak a vízbe, de nem tudtak az aljára érni, mert mindig lejjebb süllyedt. Meg is fulladtak ott. A tatárok tizenkét szekér kővel és tizenkét szekér ággal rakták meg a kutat, felette a földet is elegyengették. A nagy fát is kivágták, és ágait elégették. A visszatérő lakosok sokáig nem találták meg a kutat. Egyszer aztán  az öreg fűz gyökere zöldágat hajtott. Lassan sötétebbzöld fű kezdett nőni a kút helyén, s egy idő után forrás fakadt a helyén. Sokan próbálkoztak a kincsek kiásásával, de az mindig lejjebb süllyedt a földben. A forrás ma is megvan, de hogy a régi kúttól mennyire található, azt nem lehet tudni.

(Forrás: zetelaka.com)