A Gyilkos tó legendája

Élt valamikor Ditróban, a hegyek lábánál meglapuló kis faluban egy apátlan-anyátlan leány, aki olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de reá nem. Szépségénél azonban sokkal többet ért ügyessége és szorgalma, hiszen szövéssel-fonással kereste meg mindennapi kenyerét. Bizony, hajnaltól sötét estig ült a szövőszék mellett. Ám így is rátalált az a legény, akivel megszerették egymást, és akivel már jegyet is váltottak.

A Gyergyói-havasokban abban az időben egy veszedelmes haramia tanyázott, aki rettegésben tartotta a vidék lakosságát. Ez a kegyetlen rabló egy alkalommal álruhában elment a ditrói sokadalomba, ahol meglátta a leányt. Felgerjedt benne a kívánság utána, s elhatározta, hogy elrabolja. Megleste a házát, és egy viharos éjjel, midőn a leány már aludt, betört a házba, hogy elvigye. Ám a leány nem hagyta magát, segítségért kezdett kiáltozni. Erre a kegyetlen haramia rávetette magát, leteperte a földre, betömte a száját, megkötözte a kezeit, majd hajánál fogva rejtekhelyére egy hatalmas barlangba cipelte. A haramia hiába próbálkozott szép szóval, fenyegetéssel, csak nem bírta rávenni a szépséges hajadont, hogy szeresse őt, s felesége legyen.

Soha! – felelte neki mindig a leány. – Van már nekem mátkám, akit szeretek, és aki szeret engem. Vagy az övé leszek, vagy a halálé!

Midőn a rabló látta, hogy sehogyan sem nyerheti el a szép leány szerelmét, elhatározta, hogy megöli. Ha már nem akar az övé lenni, ne lehessen másé sem! Ekkor azonban hatalmas menydörgés támadt, megrengett a föld, s az óriási sziklafal, mely elzárta a barlang bejáratát, kettévált, a nyíláson belépett a barlangba az erdők szelleme, megfogta a leány kezét, és eltűnt vele a homályban.

A haramia szóhoz sem tudott jutni meglepetésében. Midőn csodálkozásából magához tért, már a leány nem volt sehol. Szörnyű haragra lobbant, átkozódva vette kezébe óriási vasrúdját, s azzal olyat vágott a sziklára, hogy az nyomban leomlott. A hatalmas szikla nemcsak a haramiát temette maga alá, hanem elzárta a völgy bejáratát is. A völgyben folydogáló patakocska megtorpant a szikla előtt, nem tudott tovább lefolyni, így a völgyecskében egy tó keletkezett, mely a Gyilkos-tó nevet kapta. (Forrás: Gyergyói mondák könyve, Duka János nyomán)

A legendának persze többféle változata létezik, de a lényeg ugyanaz. Íme, a Gyilkos-kő.

A tó partján immár rengeteg kifőzde, étterem működik, ahol jókat lehet enni, a palacsintától a kürtős kalácson át a gulyáslevesig minden kapható. Természetesen nem hiányozhat a kirakodóvásár sem. Itt jobban lehet alkudni, mint másutt, például Korondon, pedig korondi kézművesek is árulják itt a portékáikat. Én például itt tudtam magamnak sokkal olcsóbban egy csodaszép blúzt venni...

A Gyilkos-tó feledhetetlen látványt nyújt. Nem lehet betelni vele. Ráadásul nem fenyegeti az a veszély, mint a Szent-Anna tavat, hogy 100 év múltán már senki sem gyönyörködhet benne, hiszen a Békás-patak vize táplálja.