A Szent Anna kápolna legendája
A Szent Anna kápolna legendája talán kevésbé ismert.
A tó gyönyörű környékét is tündérekkel népesítette be a székely népi hagyomány. A legenda szerint a tó északi partján álló kápolna kis harangja minden este imára szólította a híveket, de az ezüst csengésű harangszó sehogyan sem tetszett a tündérnépnek, mert zavarta őket esti vigasságaikban. Hogy véget vessenek eme áldatlan állapotnak, kiszemeltek maguknak egy pásztort, s aranyat, ezüstöt ígértek neki, ha ellopja a kis harangot. A szegény pásztor nem tudott ellenállni ennyi csábításnak, és ellopta a harangot. A tündérek kívánsága szerint bele is hajította a tóba. Ám amikor jól végzett munkájáért kérte a jussát, a tündérek a szemébe nevettek. Szépségükkel, gyöngyöző kacagásukkal, tán közben pilleként libbenő, áttetsző ruhájukkal, szirénénekükkel szinte vakká kápráztatták s a tó mélyébe rántották.
Nagy volt a tündérek öröme! Nem volt többé harangszó, így esténként, mikor a hold fénye ezüstfátyolt lebbentett a tájra, víg táncot jártak a tó partán. Hosszú időn át sok derék székely legényt bűvöltek el és csaltak így a halálba. Egyszer azonban egy ifjú székely vadász, Gergő megleste őket, s elkapta a legifjabb és legszebb tündérleányt. Átölelte, hogy mozdulni sem tudott, s szájára tapasztott a száját. A forró csóktól szertefoszlott a tündér varázsereje, és szerelem támadt szívében a deli legény iránt. Ott is otthagyta a tündérkirály birodalmát, hogy felesége legyen az ifjú vadásznak. Esküvőjükön az öreg barát fel akarta szentelni a kápolna új harangját is. Amikor azonban a szenteltvíz a harangra fröccsent, szörnyű vihar támadt, fülsiketítő mennydörgés és villámlás közepette lángok emésztették fel az ércharangot. Az öregnek ekkor látomása támadt, amely szerint addig, amíg az ellopott harang vissza nem kerül a helyére, nem szólhat harangszó a Szent Anna-tó partján. Gergő és fiatal felesége elhatározták, hogy visszahozzák a harangot. Elkérték a baráttól a keresztes botot, s bátran leszálltak a tó mélyére, a tündérkirály palotájába.
A hívatlan vendégek érkezése nagy riadalmat okozott a tündérek között. A legkülönfélébb fortélyokkal próbálkoztak, hogy ne kelljen a harangot visszaadniuk, de a bot hatalma az övékénél is nagyobbnak bizonyult. Az ifjú pár ráakadt az igazi, felszentelt harangra, s nagy diadallal felhozták a tündérkirály palotájából, hogy ismét fennen hirdesse Isten dicsőségét a hegyek között. "Gingalló, gingalló, gingalló", kondult meg háromszor a harang, s a tündérpalota összeomlott. A tündérkirály varangyos békává, tündére mind hallá változtak át.
A kápolna sajnos jóval messzebb volt annál, semhogy időnk lett vlna felkeresni. Távolból sem sikerült lekapnom, így megint a világhálón találtam megfelelő fotót. (Forrás: patydora.mindenkilapja.hu)