A székelykapuk és Máréfalva
Mindig is tetszettek a székelykapuk. Idehaza, az országot járva is láttam néhányat, de ezek sohasem voltak teljesek, leginkább csak a gyalogkaput formázták hasonlóra. No, Székelyföldön aztán annyit láttam belőlük, hogy nem győztem álmélkodni. Ahány, annyiféle, és még az ősrégi rozoga alkotmányoknak is van valami megfoghatatlan varázsuk. Nem voltam rest, kutakodni kezdtem egy kicsit a neten, hogy többet megtudjak eredetükről. Íme, az eredmény:
A székelykapuk eredetét a mai napig homály fedi. Tudósok vitatkoznak róla évszázadok óta. Csak annyi bizonyos, hogy nem csupán a Székelyföldön, hanem egész Erdélyben, sőt, Bulgária, Horvátország, Csehország, Morvaország, Németország és Hollandia területén is megtalálhatók voltak. Az általánosan elfogadott nézet szerint ezek a kapuk a nemesi udvarházak telkeinek nagykapujából erednek. Ennek ellenére senki sem tudja pontosan, a régi székelykapuk időben mikor, milyen hatásra formálódtak ki, felépítési technikájuk, mintakincsük az idők folyamán hogyan változott, gazdagodott. De főként azt nem tudja senki, hogyan szorultak ki az erdélyi nemesi udvarházak elől kizárólag Székelyföldre, és hogyan váltak az egyszerű porták kapujává.
De hagyjuk e kérdések megválaszolását a néprajzkutatókra! Nézzük a kapukat, mert sokkal érdekesebbek. A mai székelykapu három oszlopra állított, kétosztatú építmény. A befelé nyíló nagykapu a szénásszekér magasságához igazodik, a kisajtó az embereknek készült, midőn gyalogláb jönnek-mennek. A három tartóoszlopot közös szemöldökgerenda fogja össze, erre épül a néhány sor, zsindellyel vagy cseréppel fedett galambbúg. A kaput faragás díszíti. De akad ezen túl, amit még színesre is festenek. A székelykapun sok esetben évszám, felirat, sőt, címer is van, és gyakorta kiegészítője a mellette lévő fedeles kispad, az úgynevezett szakállszárító, ahol esténként és vasárnaponként jóízű beszélgetésekre ülnek ki a háziak és vendégeik. A mai székelykapu fő díszitőeleme az akantuszlevélből font inda, vagy tulipán, napraforgó, rózsa, szegfű, gyöngyvirág, szőlőfürt - indák közé rejtve. De nem ritka a rozetta, kehely, sőt, a kígyó- és sárkánymotívum sem. A kiskapu fölötti üres négyszöget leggyakrabban rácsozattal töltötték ki, de egyedi mintákkal különböztették meg a másokétól. Manapság tréfásan úgy mondják, az volt a tükör, amelybe a tehén ha belenézett, tudta, hogy hazaért. Talán innen ered a szólás: bámul, mint borjú az újkapura.
Manapság megint divat lett a székelykapuk készítése, bár kétségtelenül nem olcsó mulatság. A kisebbik változata 500 ezer, a nagyobbik, az "igazi" 800 ezer és 1 millió forint közötti összegbe kerül. Székelyföldön még sokfelé találhatni székelykaput, néhol csak egyet-kettőt, amelyik már rogyadozik, másutt többet, még új és némiképp stilizált változatban is. Legtöbbjük "csupán" faragott...
A székelykapuk "paradicsoma" Máréfalva, ahol 100 körülire tehető a székelykapuk száma. Vannak nagyon régiek, XIX. századiak és színesre festettek is közöttük. Szinte minden változata megtalálható, amit fentebb leírtam. Mivel "technikai okok" miatt nem tudtam a faluban képeket készíteni, ismét a világhálón kerestem megfelelő képet, és az www.erdely-szep.hu oldalán találtam meg a legjellemzőbbet. Aki kíváncsi rájuk, rengeteget találhat még...
