Sírjaik nem domborulnak

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó színhelye Nyergestető. Egy csaknem 900 méter magas hágó Hargita megyében, Csíkkozmás és Kászonújfalu között. A csata helyszínén emlékoszlop őrzi az elesett hősök emlékét.

A szobrot egy csíkzsögödi kőfaragó mester, Poulini János készítette el adományokból, és 1897 augusztusában avatták fel. Ezen az eseményen jelen volt a maroknyi székely sereg vezére is. (A másik képen a tömegsír bejárata látható.)

Az emlékművel átellenben, az erdő szélén egy tömegsírba hantolták el az ütközet áldozatait, akiknek emlékét rengeteg fa- és vaskereszt, kopjafa őrzi.

(A baloldali kopjafát Sólyom László, a jobboldalit Áder János köztársaság elnök állíttatta.)

1849. augusztus 1-jén Gál Sándor tábornok 200 honvédjére bízta a csatát Tuzson János alezredes vezetése alatt. A maroknyi székely sereg élethalálharcot vívott az Eduard Clam-Gallas osztrák tábornok vezénylete alatt álló, osztrák és orosz csapatokat felvonultató ellenséges hadsereg ellen, és a hősök csúfos vereséget szenvedtek egy kászoni származású ember árulása miatt.

(E csatáról szebben Kányádi Sándornál talán senki sem írt. A Gyere velem a Hargitára menüpont alatt megtalálható a Nyergestető című versének linkje.)