Versek, Dalok

Percre se feledd, hogy testvéred
minden magyar, bárhol is éljen.
Összetartásban rejlik csak erő.
Más ember földjén nincs számodra hely.
Félvilágot is befuthatod,
más ember földjén testvértelen leszel,
s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,
ha nemzetedről megfeledkezel!
Te bús magyar, kit száműzött hazád,
s idegen zsarnok lakja otthonod:
bús sorsodért ne vádold nemzeted,
kit úgy tűnik, Isten is elhagyott.
A látszat csal. Isten ma is a régi.
Te hagytad őt el, te s a többiek,
s míg vissza nem zarándokoltok Hozzá,
s a múlt hibáit le nem törlitek:
magyar földön nem lesz új
Magyarország,
Gaz és szemét nem terem nemzetet!
S a gyűlöletet nem mossa le semmi,
csak az összetartó igaz szeretet!

Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Kányádi Sándor, Reményik Sándor, Wass Albert - csak néhány név azok közül a nagy magyar írók, költők közül, akik csodálatos verseket írtak a Székelyföldről, a székelyek és köztük a székely-magyarok küzdelmeiről, szenvedéseiről. Ezek közül néhányat külön is kiemeltem (kivéve Jókai Mór Puskás Klári című versét, amely a tatárjárás egyik hős asszonyáról szól, mert borzasztóan hosszú, de akinek kedve van, megtalálja a világhálón.). Talán sokan ismerik ezeket, talán nem. Természetesen nagyon sok olyan honlap van, ahol verseket, legendákat, történeteket olvashatnak nagy-magyarországi költők, írók tollából. Én igyekeztem olyan műveket összeválogatni itt, amelyek megmutatják, miért is olyan csodálatos Erdély és az ott élő magyarság, miért olyan varázslatos érzés azon a földön járni... (A dalokról már nem is beszélve.)