Tusnádfürdő állítólag Románia legkisebb városa. Az Olt festői völgyében fekszik, a Vártető és az Alsó-Somlyókő csúcsai alatt. (Mindkettő rejteget még ősi romokat.) Hogy miről nevezetes ország-világszerte? Elsősorban a fürdőjéről, másodsorban gyógyforrásairól. Napjainkban azonban leginkább a tusványosi nyári szabadegyetemről. Pedig akad itt még egy-két érdekesség! Például van egy ortodox temploma, ahová nem és nem sikerült bejutnunk, mert egy házsártos vén banya minduntalan utunkat állta. Kívülről azonban sikerült körbefotózni a nem túlságosan régen felújított épületet és a, valljuk be őszintén, még az ortodoxokhoz képest is túlságosan csicsásra sikeredett kaput. Továbbá itt terpeszkedik a "Kárpátok géniuszának" egyik villája is, ahol mindössze háromszor járt. Talán azért nem szívelhette, mert itt sok magyar élt és él. (Ma egy ügyvéd tulajdonában van az épület.) Akad itt még jó néhány felújításra váró szálloda, üresen álló panzió, elhagyott villa is.
Három éjszakát töltöttünk el itt, de nem jutottunk el a fürdőbe. Mi ugyan vittünk magunkkal fürdőruhát, ám kiderült, hogy útitársaink többsége vagy megfeledkezett róla, vagy nem hitte el, hogy lesz ennyi szabadidőnk. Mindenesetre vacsoránál kifaggattuk vezetőnket, hogyan lehet eljutni a fürdőhöz. Mint kiderült, a legrövidebb út a temetőn keresztül vezetett. Engem ráadásul nagyon bosszantott, hogy számtalan patak, folyó hídján haladtunk át, de sehol sem lehetett fotózni. Végül az egyik reggelen, indulás előtt nekivágtam, hogy ha kell, tűzön-vízen át is, de megszerzem azt a fotót az Oltról! Édesanyám csupán a temető kapujáig volt hajlandó velem tartani, ott lecövekelt. Vettem egy nagy levegőt, és átszáguldottam a sírok között, mígnem kilyukadtam egy tó partján. Az egyik csücskében egy horgász szunyókált békésen, távolabb a fürdő tornyai döfködték a szürke eget.
Tanácstalanul toporogtam volna, merre induljak, ha nem látom meg, hogy egy fiatal pár eltűnik a rekettyésben. Nem voltam rest, utánuk eredtem. Egyszerre csak előttem termettek a vasúti sínek. A férfinak és a nőnek híre-hamva sem volt, de most már nem adtam fel. Átbotorkáltam a síneken, mígnem ott találtam magam a hídon, amelyen keresztül bejutottunk a városkába. Alattam az Olt szürkészöld hullámai csobogtak halkan, köröttem csend, fölöttem a zöldellő hegyek. Gyors egymásutánban háromszor elkattintottam a gépet, aztán nyakam közé szedtem a lábam. Mikor a temető alsó kapujához értem, édesanyám aggódó kiáltását hallotttam. Jövök már - kiáltottam vissza, hogy csak úgy zengett a völgy, és néhány percen belül ott álltam mellette. Soha nem vallaná be, de tudom, nem azért aggódott, mert lekéssük az indulást, hanem a környéken kóborló medvékről szóló történetek miatt. Mert, kérem szépen, Tusnádfürdő legfőbb attrakciója, amiről szót sem ejtenek a bédekkerek, az éjszakai medveles.